Nagycsaládosok Országos Egyesülete

Nyitólap » ÉRTÉK » ÜZENET » 2010. május

Olvasom a korábbi üzenetekben, hogy mennyire más nagycsaládban felnőni. Mennyire más hozzáállást ad, látszik az ember cselekedeteiben, hogy nagycsaládból jött. És tapasztaljuk, hogy a sok gyermek iránti vágy az így felnőtt emberekben meg is marad, ők is tovább viszik a nagycsalád hagyományát.

Egy másik üzenetből viszont megtudtam, hogy a szerzőt egyedül nevelték szülei, de a gyermekkori barátai nagycsaládban nevelkedtek. Élt benne a vágy a sok gyermekre és férje is hasonlóan gondolkodott, így nekik is lett három gyermekük.

Az én Szüleim nagyon szerettek volna több gyermeket. Nem könnyű születésem után is nagyon kívánták, hogy lehessenek testvéreim. Az 1965-ös nagy dunai árvíz ugyan "elvitte" az új lakást, amit kiutaltak és már meg is mutattak nekik, mert az árvízkárosultak kapták meg az újonnan épült lakásokat. Így maradtak a nagyival és egy társbérlő nénivel, de a vágyuk a több gyermekre nem változott. Kisgyermekként inkább az óvodai csatákra koncentráltam, így csak később tudtam meg, hogy édesanyám szíve alatt több alkalommal is megfogant az új élet, de sajnos testvérkém nem született. Így "egykeként" nőttem fel. Legjobb barátaimnak ugyan volt egy-egy testvére, de nem igazi nagycsaládban éltek ők sem.

Így, "hátrányos helyzetű kiscsaládosként" felnőve is mindig élt bennem a vágy a sok gyermek iránt, mindig a családot éreztem az élet igazi értelmének. Párom is egyedüli gyermekként nevelkedett, de szerencsére hasonló elképzelései voltak közös életünkről. A házassági felkészítő beszélgetések során boldogult Antal János atya azt mondta nekünk, hogy annyi gyermeket szabad kérnünk az Úrtól és vállalnunk, "amennyit a türelmes szeretet elvisel". És jöttek is szépen sorban, először Ágnes, aztán Jenő és Levente. Mind a hárman csodálatos gyermekek, igazi ajándékai életünknek. Korábbi "elképzeléseink" alapján még nagyobb családra is gondoltunk, de Levcsi egyszerre három gyerkőcnek megfelelő munkát és szeretetet is ad nekünk, így tételes darabszámilag :) éppen csak teljesítjük a NOE követelményeket.

Jelen köszöntő apropóján ismét megkérdeztem 15 éves lányomat és 14 éves fiamat családdal kapcsolatos terveikről. Lányom minimum 3-4 gyermekről nyilatkozott, fiam legalább ötöt szeretne! Szinte hallom, hogy mit mondanak erre az édesanyák! És igazuk is van, én is úgy gondolom, az apa támasz és segítség lehet, de az igazi elhatározást az édesanyáknak kell meghozniuk! És a NOE-ban tapasztaljuk, hogy sokan meg is hozzák, és reméljük, hogy egyre többen döntenek a nagycsalád mellett!

Nem tudom miért, de valahogy úgy alakult, hogy mostani legjobb barátaim is mind nagycsaládosak!

Május első vasárnapján az Édesanyákat köszöntjük. Ilyenkor az apák is tüsténkednek, de köszönteni igazán a lányok és fiúk tudnak! Az oviban tanult dalocska, a zsebpénzből vett virág, az ágyba vitt reggeli, a gyors porszívózás és rendrakás, a rajzok és a kis szivecskés cédulák és az ölelő puszi megannyi segítség az édesanyáknak a nagycsalád melletti döntéshez! Mi apák és gyermekek igyekezzünk, hogy az év minden napja egy kicsit Anyák napja legyen!

Kutassy Jenő

Budapest

HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban