Ebben a hónapban Székely Hajnalka elnökségi tagunkkal olvashattok interjút az Üzenet rovatban. Fogadjátok szeretettel!
Mikor kezdtél el „NOE-zni”?
Egyéni tagokként a 3. gyermekünk megszületése után.
2003 tavaszán elvégeztem az
Te magad nagycsaládból származol?
Sajnos nem.
Az én családom helyzete sajátosan alakult. Budapest városfejlesztési programja beleszólt a szüleim családtervezésébe. Pontosabban Kispest egy részének szanálása, ahová születtem. A családom életének pont azt a szakaszát nehezítette meg a lakótelep építését megelőző pusztítás és a kártérítésekkel kapcsolatos visszaélések, amikor kistestvérek szóba jöhettek volna. Utána sem javult a helyzetünk, így egyke maradtam. Érdekes módon a legjobb barátaim nagycsaládokból kerültek ki, nagyon jól éreztem magam náluk. Azt hamar átláttam, hogy nagycsaládokban nincsenek történés nélküli percek sem. Ez a tapasztalat igen meghatározó volt számomra, pozitív értelemben. A férjem és köztem sem volt kérdés, hogy több gyermeket szeretnénk.
Kérlek, mesélj egy-két szót a saját családodról!
Férjem, Kontra Tibor erősáramú villamosmérnök, jelenleg az egyik legnagyobb magyar villamosenergia-ipari cégnél dolgozik (MAVÍR ZRt) rendszerirányítási főmunkatársként.
Családszerető ember, támogat a civil munkámban és a gyermeknevelésben egyaránt.
Három fiunk van, Bence 13, Barnabás 11, Zsombor 9 éves. Finoman szólva is igen elevenek, de az ember a gyerekeivel együtt nő fel a feladathoz. Meg az sem árt, ha néha elővesszük a humorunkat a testvér-konfliktusok rendezésekor. Bence gordonkázik és énekkaros, Barnus cimbalmozik és néptáncra jár, Zsombi meg élvezi, hogy ő a legkisebb a családban, és neki ez elég is a népszerűséghez. Férjem húga, Ágnes egy fiú mellett két lánnyal szépített, és szerencsére ők sem laknak messze. A gyerekek gyakran élvezhetik az unokatestvérek társaságát is, így teljes a családi kép.
Ők is részt vesznek a NOE-s programokban?
Természetesen. Amikor még kicsik voltak, gyakran a férjem vigyázott a fiúkra, amíg én a rendezvényeken voltam, ha az nem nekik való volt. Ma már igyekszem a gyerekeket is bevonni, amibe lehet. Ha mi szervezünk programot, segítséget kérek tőlük is olyan munkákban, ami számukra is teljesíthető, de az adományosztásban is részt vettek már.
NOE-s demonstráción is voltak már velünk (transzparenst tartottak a gyülekezésnél, és osztogatták a zászlókat is). A családtalálkozókat és kongresszusokat is élvezték. Szeretnek utazni és új dolgokkal megismerkedni.
Remélem, hogy ezek az élmények meghatározzák gondolkodásmódjukat is.
Mivel foglalkozol, amikor nem NOE-zol?
Jelenleg közös képviselő vagyok abban az 56 lakásos társasházban, amelyben lakunk. Eredetileg biológia-földrajz szakos tanár vagyok, 6 évig voltam a pályán. Most úgy tűnik, hogy pályát kell módosítanom.
A XVI. kerületi egyesület az egyik legaktívabb nagycsaládos szervezet Budapesten. Mit gondolsz, mi adja ezt a plusz energiát nektek?
Az elmúlt 5 év eredményei, melyet az önkénteseinknek köszönhetünk. Az évek során kiderült, hogy hiánypótló tevékenységet végzünk, és rajtunk kívül nincs olyan helyi civil szervezet, amely kerületi szinten védené a gyermeket nevelő családok érdekeit, képviselné véleményüket.
Ma már elmondhatom, hogy „szavunk van” a kerületben. Nem egy esetben tagjaink hívják fel a figyelmet közügyekre, és az önkormányzatnál ezt komolyan veszik. Jó kapcsolatot építettünk ki több iskolával, intézménnyel, civil szervezettel a kerületben közös rendezvények szervezése révén.
A tagjaink gyakran segítenek egymásnak, ha nehéz helyzetbe kerülnek. Ha már egyszer valaki kapott segítséget számára idegen családtól csak azért, mert ugyanannak a közösségnek tagja, amint lehetősége nyílik rá, ő is segít másokon anélkül is, hogy személyesen ismerné őket. Ez egy nagyon erős szolidaritáson alapuló közösségépítő tevékenység.
Tagjaink nagy része már interneten elérhető, így felgyorsult a kommunikáció. Ha valaki segítséget kér, hamar meg is kapja.
A rendezvényeinken sok a pozitív visszajelzés a családoktól, hálásak az adományokért, ez erőt ad az önkénteseknek. Jó csapat alakult ki.
A helyi szervezet vezetése mellett részt veszel a NOE érdekvédelmi munkájában is – mint elnökség tag és mint szakértő. Mely területeken dolgozol az érdekvédelmen belül?
Tanárként pedagógiai területen tudok segíteni a legtöbbet. Hátrányos helyzetű, aszociális gyermekeket tanítottam, így kaptam egy kis rálátást a leszakadt társadalmi rétegek helyzetére is. Attól tartok, a helyzetük azóta csak romlott.
A többi területen „józan belátás” alapján és a civilként szerzett tapasztalataimat használva dolgozom.
Véleményem szerint a civilek legnagyobb feladata a problémák feltárása és közvetítése a döntéshozók felé, és ha látnak megoldást, arra is fel kell hívni a politikusok figyelmét, ami nem könnyű. Ez adja a NOE tevékenységének gerincét. Mi családban gondolkodunk, míg az intézkedések a társadalmi szereplőkhöz szólnak. Előfordul, hogy az egyes negatív hatású intézkedések külön-külön nem tűnnek túl megterhelőnek, de ha a család több tagját érintik, a hatás hatványozódik.
Mik ennek a munkának a szépségei és nehézségei?
A szépsége a feladatokban rejlik, amiből sokat tanulhatunk. A civil munka során szerzett tapasztalatokat egyetlen iskolában sem kaphatnánk meg. Az is nagyon jó ebben a munkában, hogy hasonló gondolkodású emberekkel dolgozhatunk együtt.
A nehézsége az, hogy sokszor nem elég a napi 24 óra, és hogy sikerül-e elérni azt, amit szeretnénk, az időnként nem rajtunk múlik.
Van-e olyan gondolat, szentencia, amit szívesen megosztanál az összes NOE-taggal?
Szentenciát nem mondanék, mert az nem jellemző rám. Gondolat talán akad néhány:
Évek óta halljuk, hogy gazdasági és erkölcsi válságban vagyunk. A gazdasági válság ellen nem sokat tehetünk, de az erkölcsitől talán megóvhatjuk a gyermekeinket.
Éljünk úgy, hogy gyermekeink büszkék lehessenek ránk, és reméljük, hogy majd ők is így tesznek.
imj
