Nagycsaládban élni két módon lehet. Vagy beleszületik az ember, vagy megteremti magának. Az első módja könnyű és magától értetődő. Ha valaki úgy születik, hogy mindig sok ember van körülötte, akkor nem tudja elképzelni sem, hogy milyen lehet nem így élni. De vannak, aki ezt csak hírből hallották, és mint jó szülők szeretnék ezt megadni a gyereküknek és ezért válnak nagycsaládossá.

 

Én az első eset vagyok, mindig is nagy családom volt, és ezért nagyon hálás vagyok szüleimnek. 3-dik gyerekként évekig betöltöttem a legkisebb gyerek szerepét. Aztán született két kisebb testvérem is és én lettem a középső.

 

 

A mai napig, ha megkérdezik, hogy milyen a családom, akkor ezt válaszolom:

„Nagyon szörnyű, mert én vagyok az elnyomott középső!”

 

De valójában nem cserélnék senkivel. A nagycsalád középpontja, ahol összpontosul minden előny, amit egy ilyen közösség nyújtani tud. Mindig van egy testvérem, akire számíthatok. Ha munkában kell segítség, akkor is találok valakit, ha nem akarok egyedül menni szórakozni, akkor is.

 

Én így nőttem fel és ezek után nem lehet kérdés, hogy mit szeretnék majd adni a gyerekeimnek. A nagy család örömét!

 

Dankházi Gergely