A család megtartó erő
Amikor építkezésbe kezdtünk, a szükség hozta, hogy csak családi összefogással tudtunk elindulni. Soha nem bántuk meg, hogy a három gyerek mellett, három öregünkkel, összesen nyolcan kezdtük vidéki életünket. A saját magunk választotta többgenerációs életforma rengeteg szép emlékkel, élménnyel gazdagított bennünket. Mára már csak egy nagyapónk van, nem a gyerekeink, hanem az időseink repültek ki a családból. Ilyenkor, anyák napja környékén, különösen édesanyám hiánya fáj leginkább, azt hiszem, még nagyon sok idő beletelik, mire el tudjuk fogadni az ő távollétét.
Az idén gyönyörű tavaszunk van, nem is emlékszem, mikor volt ilyen, hogy sem jégverés, sem szélvihar nem tépázta meg a virágzó gyümölcsfákat. Igaz, jön a baj csőstül máshonnan, de még annak is lehet szép oldala. Jöhet munkahely elvesztése, hiteltörlesztési nehézségek, nem várt nagy kiadás, soha ilyen összefogás nem volt még családon belül. Eltörpülnek a korábban hatalmasnak látszó problémák, átlépünk a napi összekoccanásokon, nincsenek gyerekes civakodások, jobban figyelünk egymásra. Gyerekek, szülők, lemondunk sok mindenről, megszorítjuk a családi költségvetést, de lemondunk a korábban megoldhatatlannak tűnő problémákról, a kicsinyhitűségünkről, az apró akadályok felnagyításáról. A mindennapi, hétköznapi gyakorlatban éljük át azt, ami már a NOE alapításakor egyik vezérfonal volt: az összetartozás, a család megtartó erejét.
Szombathy Márta
Pécel
