A család a biztos háttér, ahol feltöltődöm, ahol erőt gyűjtök más feladataimhoz.
A „nagycsalád” nekem mindig természetes volt: először otthon a szüleimmel és testvéreimmel. Házasságkötésünk után 15 évig „otthon” laktunk, így amíg nem lettem 3 gyermek édesanyja, még mindig nagycsaládban éltem. Most, amikor gyermekeim felnőttek, és lassan egyenként önállóvá válnak, veszem észre, hogy milyen üres lett a világom.
Nagycsaládban élni különleges adomány. Nagyobb az öröm, ha osztozhatunk rajta, könnyebb a bánat is, ha többen viseljük.
A mi családunk egy beteg gyermeket kapott ajándékba. A teher azonnal könnyebbé válik, ha családban hordozza az ember. Számomra is nagy segítség volt férjem gondoskodó szeretete, gyermekeim ragaszkodása, édesanyám támogatása. Ezek mind annyi boldogságot okoztak nap mint nap, hogy örömmel vettem minden akadályt.
Lányomék – akik már nagycsaládosok –tőlünk kb. 180 km-re laknak. Ott „zajlik” úgy az élet, ahogyan én szeretem, s náluk tudok feltöltődni igazán…
Joachim Györgyné, Ági
Budapest
Utoljára módosítva: 2009. február 6. 08:46
