Tegnap keresztlányunk büszkén mutatta a születésnapjára kapott könyvet, aminek elejébe barátja jókívánságai voltak beleírva. Nagyon tetszett neki, beszélgettük, hogy a leendő unokáinak is megmutathatja majd, hogy kitől és mikor kapta ezt a szép könyvet. Bátyja hangosan felnevetett: „Az Eni nagymama lesz?”

Elgondolkoztam rajta. Kis családban nőttem fel, nővéremmel ketten vagyunk testvérek és szüleim egykék. Így nagy családi ünnepeken nem vettünk részt, de kislánykoromban nagyon sokat álmodoztam arról, hogy feleség és többszörös anyuka leszek, majd nagymama, és annak idején majd sokan üljük körbe a családi asztalt. Boldogan élünk míg meg nem halunk.

 

 

Felcseperedvén eljött a párválasztás időszaka, tudtam, hogy az izmos kocka has, csupasz mell, bronzos bőr és folytathatnám a sort hosszú távon nem fog boldoggá tenni. Majd megtaláltam Krisztiánt, akire vártam, aki a társam lett és a szívemben lakik.

„Az élet egy angolkeringő,

Mit eltáncolsz a sírig.

Sorsod csupán attól függ,

hogy kivel táncolod végig.”

 

2 évvel ezelőtt eljött a csodálatos pillanat, amikor szívünket fehérbe öltöztetve hűséget fogadtunk egymásnak. Az oltár előtt nem is gondoltuk, hogy micsoda változást fog hozni életünkben ez az „igen”. A házasság küldetés, szerelemben megmutatni a körülöttünk élőknek, hogy nem sírig tartó rabiga-ahogy sokan mondogatták nekünk esküvőnk előtt-hanem szeretetkapcsolat, amit eskünk is megerősített.

Férjem nagymamája, aki most már fentről figyel minket egy nagyon szép gondolattal indított útnak: „ A házasság persely, amelybe mindkét félnek rendszeresen bele kell dobni a saját adományát.” Ezt a bölcsességet próbáljuk követni nap mint nap.

 

Jövő tavaszra várjuk első kisbabánkat, aki családdá teszi házasságunkat. A gyermek csoda, képeslap Istentől, hitünk megerősítője.

Reméljük, hogy a legnagyobb mellé, több kicsi lélek is leszáll még hozzánk.

Minden nagycsalád az első gyermekkel kezdődik.

 

Mati-Ifkó Titanilla