Karácsony szent ünnepe közeledik – a világ legigazabb történelemkönyve szerint a Kis Jézus, a Megváltó születése óráját ünnepeljük. Jó dolog az, hogy összejön a nagy család, hogy étellel-itallal is emeljük e napok fényét, hogy az ajándékozás öröméről se feledkezzünk meg.
Nekem csak egy testvérem van, de gyermekkorunkban családunk mindig közösen, nyugodt békességben töltötte az adventi időszakot és a Karácsony estéket. – Férjemék hárman vannak testvérek.
Mikor összekerültünk – most már több mint harminc éve –, elhatároztuk, hogy nagy családunk lesz, és így is történt. A négy leánygyermek után jött még egy fiú…, olyan, mintha tegnap történt volna, pedig „sajnos” már mindannyian felnőttek. De hát így szép az élet, és jó, hogy mindig nagyobb és nagyobb a család. Mert a gyereklétszám nem csökkent, hanem nőt az idők folyamán. Lányaink férjhez mentek, ezért párjaikat is saját gyerekeinknek tekinthetjük. A legnagyobbnak lányunknak van egy 10 éves gyermeke, és ebben az évben három lányunk is egy-egy kisunokával ajándékozott meg bennünket – így unokáink száma négyre nőtt.
A karácsonyi ebédek már hosszú évek óta nálunk zajlanak, mivel még itt a legnagyobb a hely. Most, hogy már csak a 17. éves „kisfiunk” van velünk, akkor is nagyon várjuk az együtt töltött pillanatokat. Nagy öröm, amikor körülüljük a karácsonyi asztalt és minden évben több-több széket kell köré rakni, hogy mindannyian boldogságban együtt lehessünk. Azonban sajnos ebben az évben egy szék üresen marad, mivel Édesapám májusban itt hagyott bennünket. Idén az élet nagy eseményei közül minden előfordult családunkban: születés, keresztelő, esküvő és sajnos temetés is.
A kép az elmúlt év karácsonyán készült, sajnos nem teljes és megismételhetetlen, mivel a legnagyobb lány családjával együtt nincs rajta, Édesapám pedig nem lehet többé velünk.
Áldott, kegyelemteljes ünnepi órákat kíván szeretettel
Kapás Ferencné
a Nagycsaládosok Szentendrei Egyesülete vezetője
a Nagycsaládosok Szentendrei Egyesülete vezetője
Utoljára módosítva: 2008. december 1. 13:02
