"Kicsi, sárga, savanyú, de a miénk."
Talán még sokan emlékeznek Bástya elvtárs elhíresült mondatára a Tanú c. filmből.
Amikor a munkahelyi mókuskerék és a társadalmi munkában végzett civil feladatok után végre családommal lehetek, sokszor megdöbbenek, hogy mennyire szófogadatlanok, akaratosak, rosszalkodásra a végsőkig elvetemültek tudnak lenni az otthon hazaváró gyermekeink. Civakodás, egymás bosszantása már csak az alapot adja ahhoz, amikor vak sötétben a 2 éves kisfiunk kiszökik az utcára, vagy kendőket összekötve, a hóna alatt átbújtatva felakasztatja magát a 6 éves nővérével. Legutóbb épp a vonaton okozott késést és riadalmat, amikor a WC-t zárta magára és édesanyjára, az S.O.S gomb megnyomásával. De megtörtént, hogy a konyhaszékről hanyatt esett, és az amúgy 20 perces útvonalon 8 perces rekordot állítottam fel, amikor szakadt melegítőben, lyukas gyapjú zokniban ugrottam a kocsiba és vittem a kórházba eszméletlen állapotban…
Édesanyámnak mesélve a történeteket megnyugtatott, nem esik messze az alma a fájától: állítólag 3 évesen én is komoly fizikai kísérletet hajtottam végre, tesztelni akartam az emberi test áramvezetési képességeit, amikor 100-as szeget dugtam a konnektorba. Szerencsére csak egyet. Másik alkalommal 2 db villanyvezetékkel hidaltam át a konnektor és az ajtókilincs közötti természet adta térbeli távolságot. Ennek a tesztnek szerencsére nem volt próbaalanya.
Bár előfordul, hogy már nagyon telik a pohár, de amikor este az ágyba fektetem a gyerekeket, és amikor kisfiunk 2 évesen előadja a legszebb és a legszaftosabb locsoló verseit, vagy amikor kezet csókol a csajoknak, nőknek, mindig eszembe jut a mottóban megfogalmazott gondolat: kicsi, rossz, eleven, de a mienk! Amikor 4 éves kislányunk, aki sosem hajlandó aludni az oviban, az alvásért kapható, húsvéti kézműves foglalkozáson cukorkára váltható papír piros tojást, az anyját átverve hamisíttatja másnapra, megértem: kicsi, sunyi, rafinált, de a mienk. Amikor legnagyobb, 6 éves lányunk, aki érzelmeit (apjához hasonlóan) soha, semmilyen körülmények között a legcsekélyebb mértékben sem mutatja ki, a nemrég Judoban szerzett 2 aranyérme után elmondja végre, hogy kicsit izgult, mert előzőleg megleste ellenfelét, belátom: kicsi, konok, természetre teljesen apja, de a mienk!
Így van ez, amikor a családon belül alakul ki konfliktus, de ugyanezt gondolom, amikor a egyesületünkben vannak apró problémák, vagy akár gyökeres változást igénylő gondok. Épp ezért mindig szükség lehet friss erőre a tovább lépéshez.
Az április a legszebb hónap: a tavasz, a megújulás, az újrakezdés hónapja, persze csak az után, hogy sikerült szüleimnek erre a hónapra, méghozzá az egykori felszabadulás/megszállás napjára időzíteni a megszületésemet.
Kívánom a megújulásra való nyitottságot mindenkinek annak jegyében, hogy vannak olyan dolgok az életünkben, amire, ha egyszer felvállaljuk, nem lehet, vagy úgy érezzük erkölcsileg nem szabad azt mondani: kiszállok, nem akarok többé részese lenni: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Nagy igazság! A nagycsaládos szervezetek a NOE-ból a NOE a nagycsaládos szervezetekből kapja az erejét érdekeink képviseletéhez. A NOE-ra is érvényesek mostanság mind a Kis Hercegből, mind a Tanúból idézett mondatok: talán kicsi a mozgástér néhányunknak, talán sárgulóban van és megújulásra érett a szervezet, talán savanyúak az egységgé kovácsolást célzó változások, de a mienk!
Gyertyás János
Família Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, Győr
Utoljára módosítva: 2008. április 21. 12:19
